Az emberiség a civilizáció hajnalán szembesült azzal, hogy intézkedéseket kell alkalmaznia. Kellett valahogy távolságokat mérni, súlyt, hőmérsékletet, területet, időt, sebességet meghatározni.

Ehhez mértékegységeket vezettek be: először primitív és feltételes (ujj, könyök, öl), majd standard mértékegységeket - méter, yard, láb. Például manapság a sűrűség mérhető és kifejezhető literben, kilogrammban/köbméterben vagy fontban/köbméterben, az időt pedig másodpercben, percben, órában.

Egységek története

Hosszmérés

Kezdetben a hosszt az emberi test részei alapján mérték: tenyér, ujjak, könyök, lábfej. Mivel minden embernek kissé eltérő az aránya és mérete, az ilyen mérések nagyon önkényesek és nem túl pontosak. Főleg, ha nagy többszörösek méréséről volt szó, például egy kilométeres útról, ami az ember tulajdonságaitól függően 1250 vagy 1450 lépés is lehet.

Az ókorban és a középkorban különböző országokban használták a primitív hosszmértékegységeket, és csak a XIV. században II. Edward angol király viszonylag pontos módszert vezetett be a méretek és távolságok meghatározására. A szokásos mértékegység - egy hüvelyk, amelyet korábban egy felnőtt hüvelykujjának szélességeként mértek, azt javasolta, hogy árpaszemekkel mérjék. Tehát a XIV. század óta egy hüvelyk három, egymás után vonalzóba fektetett árpaszem. Mivel az összes árpamag mérete megközelítőleg azonos, ez sokkal nagyobb mérési pontosságot biztosított.

Ugyanakkor továbbra is alkalmaztak olyan mértékeket, mint a láb, a yard és a qubit. Az első megegyezett az emberi láb hosszával, a második a férfi öv hosszával, a harmadik pedig az ujjak végétől a könyökig terjedő távolság. Már az ókori tudósok is megértették, hogy az ilyen mértékek használatának hibája óriási, de a pontosabb mértékegységekre való átállás szükségessége jóval később – a 16-17. században, az egzakt tudományok fejlődésével – felmerült.

Súlymérés

Korszakunk előtt a súlyokat nagyon feltételesen és alacsony pontossággal határozták meg – megközelítőleg azonos méretű kavicsok, szemek és magvak egyenértékében. Az ókori Babilonban ez vezetett az első mértékegységek létrehozásához: sékelek, bányák és talentumok. Később először az izraeliták, majd a görögök és a rómaiak kölcsönözték őket. Ez utóbbi átnevezte a bányát literre, ami a modern fontnak felel meg.

Az ókori Indiában sokkal pontosabb rendszert használtak. Elmondása szerint a tömeg alapegysége 28 gramm volt (egy uncia analógja), és az összes többi mennyiséget kiszorították belőle. A maximális mértékegység 500 bázis volt, a minimum pedig 0,05 bázis volt.

A különböző történelmi korszakokban ugyanazok a súlyok különböztek. Például ugyanaz a bánya Babilon történetének egyik időszakában 640 gramm volt, egy másikban pedig 978 gramm. Ugyanakkor sok évszázadon át a tömegmérés fő mértékegysége maradt: nemcsak magában Babilonban, hanem a legtöbb civilizált országban is.

Az amerikai történelem is beszél a mértékek pontatlanságáról, ahol egészen a 19. század közepéig az aranybányák meghatározták a maguk súlymértékegységeit. Kaliforniában csak 1850-ben vezették be a közös szabványt.

Térfogatmérés

Az ókori világban a térfogat meghatározásának fő eszközei a konténerek és a hajók voltak. Például az ókori Görögországban agyag amforákat használtak erre. 2-26 literesek (modern szabványok szerint), és lehetővé tették a folyadékok és ömlesztett anyagok pontos mérését. Az előbbiek leggyakrabban víz, olaj és bor, utóbbiak pedig termények voltak.

Áttérés egységes mérési rendszerre

Nehéz elhinni, de a mértékegységek zavara (gyakran feltételes és pontatlan) egészen a 18. századig folytatódott. És csak az 1790-es években Franciaországban készítették el az első tömeg (kilogramm) és hossz (méter) szabványokat. Ezek képezték a Le Système International d'Unités (SI) mértékegységrendszer alapját, amelyet ma SI-nek neveznek. A nemzetközi metrikus rendszer első változatát a 19. század elejétől kezdték alkalmazni Európában.

A mérési szabványokat az Egyesült Államoknak is elküldték, de a hajót útközben elfogták a brit magánszemélyek. Ez az egyik oka annak, hogy az Egyesült Államok továbbra is saját metrikus rendszerét használja (yard, láb és mérföld), és az SI-rendszer továbbra is csak egy alternatíva / tartalék.

A nemzetközi rendszer teljes hivatalos leírását az 1970 óta kiadott SI Brosúra tartalmazza. 1985 óta jelenik meg angolul és franciául, és 2019 májusában jelent meg az utolsó (jelenlegi) kiadásban. Az összehasonlításhoz használt tárgyi objektumok kikerültek a rendszerből, a mértékek definíciói új hivatalos megfogalmazást kaptak.

Érdekes tények

• 1875-ben Párizsban tizenhét ország írta alá a mérőegyezményt (Convention du Mètre) – egy nemzetközi szerződést, amely a különböző országok metrológiai szabványainak egységét szolgálja.
• A Nemzetközi Mértékegységrendszert (SI) 1960-ban vezették be, hat alapegységet (méter, kilogramm, másodperc, amper, kelvin, kandela) és további 22 származtatott mértékegységet tartalmazott.
• Ray Bradbury Fahrenheit 451-ében ez az a hőmérséklet, amelyen a papír ég. Celsiusban mérve ez 232,78 °C. A papír valójában 843,8 Fahrenheit-fokon (451 °C) ég el.
• Az angolok előszeretettel írják le a földrajzi objektumok méretét nem hagyományos mértékegységekben. A lapokban ott van a "buszhossz", a "futballpálya" és az "olimpiai medence".
• A sugárzás a banánban mérhető. Minden banán körülbelül 0,1 μSv-t tartalmaz. Ez egy biztonságos adag a besugárzáshoz, például a Fukusima-1 robbanása után 76 millió banánt kell megenni. A banánnal való összehasonlítást akkor használják, ha elhanyagolható sugárdózisra akarnak rámutatni.

A konverter segítségével különböző tömeg-, hossz-, térfogat-, terület- és sok más mértékegységet konvertálhat. A szolgáltatás különböző rendszerek egységeinek adaptálását biztosítja. Könnyen felismerheti a méreteket hüvelykben és centiméterben, a távolságokat mérföldben és kilométerben, a súlyt fontban és grammban.